Dalszöveg:
Föl-föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk
Föl-föl látjátok lobogómat
Indulj vidáman robogó had
Mennydörög az ágyú csattog a kard
Ez lelkesíti a magyart
Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok! Utánam előre!
Magyarok Istene, rontsd a labanc erejét!
Közeleg az óra csata riadóra
Hogy a magyar akarata, csata vasa, diadala
mentse meg a szomorú hazát.
Hős Rákóczi népe, kurucok, előre!
Diadal veletek, ellenes feletek letiportátok,
verje gonoszokat átok!
Már a hazán íme újul a vész,
Íme a gonoszok seregi fenyegetik.
Hej! Hova lettek a hős daliák?
Hova lettek a hős, a derék vezetők,
A szegény nép sokezerje,
A legigazabb dalia vezér
Bujdoshatnak most szanaszét.
Lobogónk magasan, ez a büszke nemzet újra talpon áll.
Aki előtt ellen soha meg nem áll
csak elő, csak elő, csak előre!
Szabadon él a magyar vagy érje a halál.
Mert a magyarok Istenére, szent nevére,
esküt esküre teszen e hős nép:
Míg ragyogón kel a nap az égen,
Rab a magyar soha, soha, soha, soha, sohase leszen.
Kossuth tér-induló
Forradalom szele járja Budapestet,
Hazudozók, álnok csalók lába reszket.
Ötvenhatnak szelleme... itt dobbant a Föld szíve,
Most is ide született le az igazság.
Ötvenhatnak szelleme... itt dobbant a Föld szíve,
Most is ide született le az igazság.
Igazságos Mátyás, hogyha felébrednél,
E sok átkos hazugsággal mit kezdenél?
Országunk egy ,,ká'' ország, harsogja egy uraság,
Ki tányérunkból jóllakott, s most belepiszkít,
Harsogja, hogy ,,ká'' ország, de hitványabb az állatnál,
Ki tányérjából jót eszik és belerondít.
Kormányfőnök van eladó, olcsó áron,
De van-e nép, mely elvállalná e világon,
Megrablóink vezére, s véle Kuncze serege,
Rázd le végre helytartóid Kárpátország.
Megrablóink vezére, s véle Kuncze serege,
Rázd le végre helytartóid Kárpátország.
Kossuth tér és Szabadság tér, hazánk szíve,
Emlékmű néz, s követség mely irigyelhet,
Negyvennyolc és ötvenhat, és most kettőezerhat,
Így írja a történelmét Magyarország.
Negyvennyolc és ötvenhat, és most kettőezerhat,
Így írja a történelmét Magyarország.
Hogy harminckettes baka vagyok én,
Kék paroli mosolyog a blúzom elején
Nincs még sarzsim, de holnapra lesz,
Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.
Ferenc Jóska? adta ezt a mundért rám.
Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám!
Mert harminckettes baka vagyok én,
Recece gyalog masírozok én.
A NAP FIAI
Ahol a hosszú út, csak a bátraké,
ott nincsen árnyék, nincs sötét -
Az Ég közel, s a Földhöz ér,
ott várnak rád - két gyertya ég.
Valami elmúlt már, s nincs vége még,
de madár szárnyán megkísért -
Az Ég valahol a Földhöz ér,
egy pohár bor vár - az életért.
Ott a kő kemény és friss a kenyér,
ott nem lesz reggel, s nincs este még -
Ott mindent szabad a semmiért -
ott más fizet a csónakért.
Nézz fel az Égre,
hol a Nap fiai szállnak,
Nézz fel az Égre,
ők a végtelenbe várnak.
Ahol fiúk nőnek, s nincs apjuk már,
csak néhány sor - fénykép alá.
Ott az Ég valahol a Földhöz ér,
valaki nem élt még - s mégis remélt.
Nézz fel az Égre,
hol a Nap fiai szállnak.
Nézz fel az Égre,
ők a végtelenbe várnak.
"Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy "EGY"-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.
ÍZ "volt" a Kezdetben és "van" örökké a Minden felett.
ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben - az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.
"Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy "EGY"-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.
Főoldalra!