Hozzáad
UGROS... ELIMINADOS ESSE... -
A MAGYAROK MEGSEMMISÍTENDŐK...
Ezt a politikát folytatta Nyugat ezerszáz éven át... és mégis élünk!
"A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." (nobel-díjas Albert Camus)
Államalapító Árpád fejedelem és a Turul nemzetség kijelölte népe számára
a helyes utat. Ezt kell kövessük és továbbra is életben maradunk.
.svg.png) |
| 
|
A Pozsonyi csata: 907. július 3-6. között.
 A Hon-visszafoglalást, a hazajövetel után a 24 Hun Törzsszövetség a Megyer Törzsre bízta a határvédelem megszervezését. Az Avarokkal folytatott tárgyalások révén megőrizték az Arvisura törvények szerinti gyepű-elvet.
Árpád saját védelme alá helyezte Pozsony várát és a környékbeli kabar településeket. Az etelközi magyarvész miatt asszony nélkül maradt kabar harcosokat házasságra szólította fel. Ekkor Árpád uruki hitű és keresztény hitű papok vezetésével egy békés felvonulást rendezett az árvíz sújtotta Ibos és Encs határfolyók vidékére, ahol a kabar harcosok segítséget nyújtottak a helyi lakosoknak.
Szered vitéz, Vázsony fia Tarhosnak jelentette, hogy az avar származású Fekete Arnó sóvári (Salzburg) püspök jegyzéke alapján a Tarcsatár, Kalágé, Göröc és Győr földvárainak avar kincsei milyen vallási intézményeknél, mely városokban lettek elhelyezve. Ezen kincsek egy részét az Ibos menti avar asszonyok magukkal hozták.
 Pásztón Árpád már a második tárkány kalandozáson magkapta a 881-ben elrabolt avar kincsek részletes rovását. Nyomban rajtaütött Bécs városán, majd a visszaszerzett avar kincsek maradványait visszahozta. 884-ben Alsó-Marót tartományban szedte össze az avar kincseket, majd 888-ban Lóbérc tartományban jelent meg tárkányaival a kincsekért, amelyeket Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint a kabaroktól loptak el még az Avar Törzsszövetség idején. 892-ben a Nyitra és Pozsony nemzetségek környékén szedték össze az elrabolt aranykincseket, amelyet Árpád Kassán tartott esküvőjén Eperjesnek adományozott.
896-ra megtörtént a 10 töményes honfoglalás és Árpád a nagy árvíz mellett megjelent az Encs és Ibos határfolyóknál és az idegen papok által ellopott aranykincseket visszaadta az avaroknak.
Árpád "nyugati kalandozásai" nem mások voltak, mint egy igazságos harc az elrabolt avar kincsek visszaszerzésére, a megtépázott Atilla örökségének helyreállítása.
907-ben a Melegvizek Birodalmának, Atilla örökségének birodalmát, Árpád régi új népének területét a Német-Római szövetséges csapatok Lajos király vezetésével megtámadta.
Árpád Népe és a velük egyesült őshonos lakosság a békesség és öröm földjén lakozó
MAGYARSÁG, a Magyar Birodalom ellen az egyesült európai német-római seregek támadást
indítottak.
A háború céljaként Lajos király (Ludovicus Rex Germaniae) elrendeli:
"decretum... Ugros eliminandos esse", vagyis "rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak"
írja az annalium Boiarum.
A Hon-visszafoglalást, a hazajövetelt oly remek stratégiával végrehajtó Árpád
nagyfejedelem az ősi Hazának alapkövét tette le akkor, amikor az európai seregek
központosított erejének támadásával szemben megóvta népét a pusztítástól és legyőzte
Európa egyesült seregeit.
Szükséges, hogy megismerjük ennek a hatalmas viadalnak részleteit, az egyesült
európai hadseregek szervezetét és Árpád azon hadműveleteit, mellyel ezt a hatalmas
ellenséget megsemmisítette. Így írtak róla a múlt XIX. század történészei:
Már június 17-ikén 907-ben roppant sereg gyűlt össze az Ensen túl Ensburg vára és
Sz. Flórián kolostora között, hol maga Lajos király is személyesen jelen volt. Az
itt megállapított hadjárati terv szerint, - melyben Nagy Károly császárnak az avarok
ellen ezelőtt több mint egy századdal (794) szerencsésen sikerült hadműködésének
utánzására ismerhetünk, - a német haderőnek, mely legnagyobb részben nehéz
gyalogságból állott, három hadoszlopra osztva egyszerre kellett előnyomulni s a Duna
völgyében működni. Maga a király s mellette Burghárd passaui püspök és Aribó gróf a
tartaléksereggel Ensburgnál foglaltak állomást. A Duna északi partján a vitéz
Luitpold kele határgróf nyomult elő; a déli parton Dietmár salzburgi érsek Zakariás
säbeni, Ottó freisingi püspökök, Gumpold, Hartvich és Helmprecht apát urak vezették
zászlóaljaikat; középett a Dunán Sieghard herczeg, a király rokona Rathold, Hattó,
Meinhard és Eisengrin bajor főurakkal vonult alá a hajóhaddal, a dunaparti két
hadsereg fedezete alatt. Mind a három hadosztály akadálytalanul nyomult elő Pozsony
tájáig, miután az Ensen innen lévő magyar csapatok a túlnyomó erő elől
visszavonulva, az ellenségnek szabad tért engedtek.
A magyar haderő vezetői, mielőtt erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas
csapatokkal nyugtalanították a salzburgi érsek hadosztályát, mely a további
előnyomulást veszélyesnek tartva, Pozsony irányában megállapodott s a könnyű magyar
lovasság csatározásai ellen csak célszerűleg megerősített táborában találhatott
biztonságot. Miután azonban a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar
haderő az ellenség hadtesteit külön-külön s legelsőbben is a főpapok táborát
határozá megtámadni. Iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása,
nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sűrű soraiban: de e rövid heves
roham az erős fekvésű tábor tömeges ellenállását egyszerre nem bírta megtörni. A
magyarok ekkor, hogy czéljokat érjék, a lassúbb, de biztosabb módhoz folyamodtak.
Egyes kisebb csapatokban véletlenül rohanták meg az ellenséget, s éppen oly gyorsan
száguldottak vissza táborukba, mind roham közben a német táborra, mind
visszavonulásukkor üldözőikre szakadatlan nyilazva. Éjjel nappal, jobbról balról,
mind addig folytak a csatározó támadások, míg az ellenség e folytonos zaklatásban
kifáradva erejét és bátorságát nem vesztette. Ekkor minden oldalról tömeges rohamot
intéztek a lankadt bajorokra, s augusztus 9-dikén a megvívott tábort összetiporták.
Dietmár érsek, Ottó és Zakariás püspökök s több főpapok a viadal helyén halva
maradtak.
Még azon éjjel a legnagyobb csendben átúsztatott a Dunán a magyar hadsereg, s másnap
hajnalban, mielőtt Luitpold a túlparti szerencsétlenségről értesülhetett volna,
ennek táborát is fölveré, zavarba hozá s csaknem egészen megsemmisíté. A fővezéren s
Eisengrin királyi főasztalnokon kívül tizenkilencz bajor főúr esett el a viadalban,
s ezrenként borították a csatatért a németeke tetemei,. kik közül csak kevésnek
sikerült Ensburgba Lajos királyhoz menekülni. A bajor nemesség színe ott veszett.
Harmad nap a hajóhadra került a sor. Ezt a fedező hadosztályok tönkre tétele után
kétségbeesés szállá meg s a magyarok győzelme e napon az előbbieknél még könnyebb
lőn. Sieghard herczeg csak futással menthette meg életét; Rathold, Hattó és Meinhard
a halottak közt maradtak. Így a magyarok három nap három sereg fölött ünnepeltek
tökéletes diadalt.
A koczka fordult s a támadottak támadókká váltak, s nyomon űzték a szétvert hadak
megfutamodott maradványait, melyekkel csaknem egyszerre érkeztek Ennsburg közelébe,
útközben Szent-Pölten monostorát is fölégetve. Lajos király pihent hadaival ellenök
vonula. A tért, melyen a két seregnek találkozni kellett, oldalt erdők szegélyezték,
s ezeket a magyarok szokásuk szerint előre erős csapatokkal rakták meg. A királyi
sereg támadása után a magyar lovasság csakhamar futásnak ered, a németek diadalt
reményelve hévvel nyomulnak utánok, de a mint az erdő mellett elhaladnak, a lesben
álló csapatok borzasztó riadással kitörve, hátba támadják őket. E pillanatban a
futamodók megfordítják lovaikat és sűrű nyilazással fogadják üldözőiket, kik két tűz
közzé szorítva s néhány pillanat alatt bekerítve, fegyvereik csapásai alatt hullanak
el. A király kevesed magával csak nagy bajjal menekülhetett Paussauba." (Szabó
Károly, A magyar vezérek kora 148-154. II. 1892.) Hogy a német hadsereg veresége
teljes volt, azt az egykorú és közelkorú évkönyvírók sem tagadják.
Lajos király már nem mert többé bajor földön tartózkodni. Németország biztosabb
nyugati részébe húzódott. Az Ennsen alól fekvő szép vidék egészen a magyarok
birtokába került s még az augsburgi nagy veszteség után is, egész Géza vezér idejéig
birtokukban maradt. De mégsem lehetett oly nagy csapás Magyarországra az augsburgi
(Lech-mezei) csata, mert a veszteség ellenére jó 100 évig a németek nem háborgatták
többé Magyarországot.
Így verte szét dicső Nagy Árpád Apánk azt az egyesült, támadó német-római
hadsereget, melynek zászlajára az volt írva: a magyarokat meg kell semmisíteni!
Ezzel teremtette meg Árpád végérvényesen az erős Magyar Birodalmat. Általa nyert
szép Hazát az egységes, összetartó és a Vérszerződés Alkotmányával rendezetten
kormányzott Magyar Nemzet.
De nagy áldozatot adtunk ezért! Árpád volt az áldozat, mert belehalt ő is és két
nagy fia is ebben a Magyar Hazát megalapító véres küzdelemben kapott sebeibe.
A táltos éneke
(Árpád imája)
Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
Ne érezzük soha a hontalanságot!
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
Ez legyen örökké a mi szent országunk!
Legyen minden magyar a te fénygyermeked,
Pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on.
A LÁNGÉSZ. KI LEHET ZSENI (TÁLTOS) ÉS KI NEM LEHET ZSENI (TÁLTOS)?
Ki nem lehet Zseni? Nem Zseni az, aki energiáját megosztja mással. Nem Zseni, aki elfecsérli testi, szellemi és szívbeli erejét, aki apró pénzre beváltja energiáját, aki pályájának kezdetén vagy közepén szövetkezetben él, aki önerejének támogatására folyamodott segélyhez, a ki hitében megtántorodhatott, és az út közepén megállott, aki a viharban tengerre szállani nem mert, akit a sivatagban a félénkség láza gyötört, akit honvágya visszatart a nagyvilág ismerettől, a ki szeszes italokkal él, a kinek kemény a föld és a kőpárna, a ki kábul a számításnál, akinek nincs színérzéke, a ki nem lát élesen a jövőbe, aki nem ismeri a jellemeket, a ki magába zárkózva unatkozik, aki embergyűlölő, aki káros szokásoktól szabadulni nem tud, aki testileg gyenge terhelt, a ki a szerelemnek ellentállani képtelen, aki nem ismeri a szerelmet, aki nem érzi a szerelemben rejtőző energiát, aki a pénzt imádja, aki a vagyonban gyönyörködik, aki tülekedve küzd az elsőségért, aki hajhássza a dicsőséget, aki munka nélkül él, aki eredeti dolgot nem csinál, aki a világ teremtését erővel kutatja, aki embertársát nem szereti, aki különbséget érez az emberi és állati növény között, a ki keresi a földi boldogságot és családi életre vágyik, az maradjon békés családapának-anyának otthon, és ne kínálkozzék Zseninek. Hanem iparkodjék erőteljes, egészséges szép gyermekekre átruházni a tiszta energiát, nevelve azokat a leggondosabb tisztasággal, edzéssel, kitartással abban a kecsegtető reményben, Ostwald tudós szerint is, hogy ezekből Zseni is lehet. (részlet; Bp., 1913).
részlet Csontváry Kosztka T. írásából
"Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem. ... Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket; a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére, s ott cédrusokat festettem."
"Ti, hibás emberek, nem elég, hogy a sarlatánok útján eltévedtetek, hanem az isteni természettel szemben támadásba mentetek. Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel, bűzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szeszekkel, tinektek hiába sütött a Nap - ti nem vettétek észre, tielőttetek hiába zúgnak a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni őket, ti nem voltatok arra valók." ...
Csontvári képeket itt nézhetsz: images.google.hu/images
A "hónap" szó a "Hold" és "Nap" szavakból alakult ki.
Január : 31 napos. Régi magyar neve: Vízöntő, Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony hava. Székelynaptár szerint: Fergeteg hava
Február : Az év második hónapja, 28, szökőévben 29 napos. Régi magyar elnevezése: Böjt előhava (vagy böjtelő hava). Székelynaptár szerint: Jégbontó hava
Március: Az év harmadik hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Böjt máshava (vagy böjtmás hava). Székelynaptár szerint: Kikelet hava
Április: Az év negyedik hónapja, 30 napos. Régi elnevezése: Szent György hava. Székelynaptár szerint: Szelek hava
Május: Az év ötödik hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Pünkösd hava. Székelynaptár szerint: Ígéret hava
Június: A sorban a hatodik, 30 napos. Régi magyar neve: Nyárelő hava vagy Szent Iván hava. Székelynaptár szerint: Napisten hava
Július: Az év hetedik hónapja, 31 napos. Régebben nálunk Szent Jakab havának is hívták. Székelynaptár szerint: Áldás hava
Augusztus: Az év nyolcadik hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Kisasszony hava. Székelynaptár szerint: Új kenyér hava
Szeptember: Az év kilencedik hónapja, 30 napos. Régi magyar elnevezése: Szent Mihály hava. Székelynaptár szerint: Földanya hava
Október: A tizedik és 31 napos. Régi magyar neve: Mindszent hava. Székelynaptár szerint: Magvető hava
November: Az év tizenegyedik hónapja és 30 napos. Régi magyar neve: Szent András hava. Székelynaptár szerint: Enyészet hava
December: Az év tizenkettedik hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Karácsony hava. Székelynaptár szerint: Álom hava
|
|
|
Főoldalra!