TOVÁBB!
Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretû életmû maradt utána,
mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.

Valamennyi írónk közül Petõfi életrajza a leginkább ismert. A márciusi ifjak vezéreként és március 15-e egyik hõseként, majd az 1848?49-es szabadságküzdelem mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakja lett; a múlt század ötvenes-hatvanas éveitõl õ jelentette a magyarság számára a nagybetûs Költõ fogalmát. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint a költészete.

1823. január 1-jén született Kiskõrösön. Apja, Petrovics István, mészárosmester, aki magyarul jól beszélt és írt. Anyja, Hrúz Mária szlovák anyanyelvû volt; mielõtt férjhez ment, cselédlány és mosónõ. Alig két évvel késõbb a család Kiskunfélegyházára költözött, s maga Petõfi késõbb ezt a várost jelölte meg születésének helyeként.

Az 1846-os év más szempontból is fordulatot hozott Petõfi életében. Erdélyi utazása során ? szeptember 8-án, a megyebálon ? megismerkedett Szendrey Júliával, Károlyi gróf erdõdi jószágigazgatójának lányával. 1847 májusában Júlia ? apja akarata ellenére ? igent mondott, és megismerkedésük évfordulóján, szeptember 8-án megtartották az esküvõt. A mézesheteket a kalandos életû ellenzéki gróf, Teleki Sándor (Petõfi egyetlen arisztokrata barátja) koltói kastélyában töltötték.

1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petõfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik fõszereplõje. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezõje. A költõ forradalom-jövendölése megvalósulni látszott, s õ a megálmodott szerepnek megfelelõen egy népmozgalom élére került. Ismeretes, hogy március 15-én reggel, amikor a bécsi forradalom hírét vették, Petõfi kezdeményezésére határoztak úgy a Pillwaxban összesereglett ifjak: az eredetileg 19-re tervezett népgyûlést azonnal meg kell tartani.

A forradalmár költõ Bemben megtalálta a maga forradalmi hadvezérét. Az eszmények közösségén túl, bensõséges kapcsolat jött létre közöttük, csaknem apai-fiúi szeretet. Bem azonnal segédtisztjévé nevezi ki, késõbb õrnaggyá lépteti elõ; a feletteseivel való ütközések, fegyelmi vétségek kínos következményeitõl is megvédi. 1849 tavaszán gondjai ismét megszaporodnak: elõbb szüleit temeti el, majd családja nyomorúságos helyzetén próbál segíteni. Szabadságot kér, s a vele szemben elfogult katonai vezetõkkel összekülönbözve a rangjáról is lemond. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozik ismét Bem hadseregéhez. A legmegfelelõbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.
A teljes forrás itt!




1823 január elsején, ebben a házban született Petőfi Sándor.


A vén zászlótartó
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.
"Vészben a hon!" elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.

Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ô feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársúl állt,

S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget ûz mostan serényen
Ifjusága régi erejében.

Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér me,
S mégis-mégis viszi lobogóját,
Azok elôtt, kik a hazát óják.

Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát...
Csak a szegény szereti hazáját.

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.

Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtôl reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.

És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsôséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!

Erdôd, 1848. (október 17-22.)
A magyar seregek gyõzelmet arattak a kétszeres túlerõben lévõ császári csapatok felett. Jellasics Bécs irányában, menekülve hagyta el az országot.

SZEPTEMBER 29. – A PÁKOZDI CSATA – 1848

1848. szeptember 11-én Jellasics Habsburg császári altábornagy 35 ezer fõnyi seregével átlépte a Drávát. A forradalmi Magyarországot – amelynek törvényes kormányát (felelõs magyar minisztérium) a Habsburg uralkodó nevezte ki –, ezzel nyílt katonai támadás érte. A magyar seregek élén álló többségükben volt császári tisztek hátráltak, feladták az egész Dunántúlt. Már Pest is veszélybe került, Bécs pedig Magyarország alávetésére készült.

1848. szeptember 29-én Sukoró és Pákozd között a Móga altábornagy vezette túlnyomórészt újoncokból álló magyar sereg megütközött a Jellasics parancsnoksága alatt álló, császári erõkkel (sorezredek, határõrök, horvát nemzetõrök). A magyar seregek gyõzelmet arattak a kétszeres túlerõben lévõ császári csapatok felett. Jellasics Bécs irányában, menekülve hagyta el az országot.

Hazai rejtelmek

Kuthy Lajos 162 évvel ezelőtti jövendölése Magyarország rabszolgaságáról

"A népet félig már kivettük excellenciátok kezéből, kiveendjük egészen. Miénk lesz földje, szorgalma, saját személye. Aratunk vetésén, szűrünk szöllejében, leszedjük fája gyümölcseit s végre elsőszülöttjét adandja zálogba, hogy eleget tehessen. A magyar nép még jobban elfogy, szegényedik s szerteszét falvakra pusztuland. A fővárosban ismeretlen gyülevész nép fog kóvályogni, közöttük egy-két vagyontalan magyar, aki másokért dolgozik. A nemzeti ifjúság ivadékról ivadékra felnövend, nyomor közt, kilátás nélkül. Először láz és undor kapja meg s bőszen kérdezi: hát haza ez, mely kevés lakóinak tápot nem tud adni? Haza ez, mely szorgalmam, képzettségem után nem tart el? Haza ez, melyben a bennszülött ősvér minden útról, minden alkalmazásból, minden érdemlési módból ki van zárva, hogy idegen csavargóknak legyen mit falniok? Érdemli-e ily hon, ily polgárzat, hogy vakon áldozatja legyek s emberi jogaimat erőszakkal vissza ne vívjam? De ezt csak az első kiábránduláskor fogja mondani, aztán megtöri a nyomor s az uralgó erő igájába térnek, azaz érdekeink alá. Egymást fogják marni kegyelmeinkért, szolgáinkká lesznek s nőiket, leányaikat adják el pénzünkért."

"A hazugságon keresztül jelentek meg és az Igazságon keresztül fognak eltűnni!"
Először korrupcióval, megvesztegetéssel, fenyegetéssel, vagy bárhogy, de nem törvényes úton(!) megszerzik a társadalmi hatalmat. Beférkőznek az államhatalom minden részébe és sátánista fajtársaikkal rakják tele a felelős állami posztokat! (Keressen rá, erre a listára a szövegben és megvilágosodik!)

A kommunista éra, amely a magyarságnak legsivárabb, legterméketlenebb korszaka volt, csupán egyetlen tekintetben, a hamis értékelések terén dicsekedhetik fölös mennyiségű produktivitással. 1945-től, a "felszabadulásnak" hazudott bolsevista szabadrablástól kezdve mind a mai napig a hamis előítéleteknek, hazug jelszavaknak, torz és tendenciózus eszme- és emberértékelésnek olyan tömegű nyűgével szőtte gúzsba a magyarságot, hogy ebből a kötelékből kiszabadulni egyik legnehezebb, de egyben legszebb feladata is lesz az új, magyar fejjel, magyarul gondolkodó generációnak, ha lesz ilyen még valaha.

"Ha történelmünk megél még egy ezer évet és lesznek akik a mi korunkat tanulmányozzák, nem fogják érteni a fehér ember ostoba konokságát, hogy miért nem vetette be felsőbbrendű hatalmát, tudását, hogy miért nem használta fel Hitler vezéri útmutatását ahhoz, hogy kimentse magát a kisszámú, undorító, gyáva, pathológiailag terhelt, fizikailag gyenge, arrogáns zsidó gengszterbanda kezéből." - George Lincoln Rockwell

A zsidók fortélya: felvettek egy rakás magyar nevet mint pl. péter gábor, apró antal, stb. Az 50-es években a magyar falvakban meg teljes homály volt. Nem is olyan régen megkérdezte egy ismerősöm: Vannak Magyarországon zsidók?: http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/cikk1/irok.htm

Magyarország valódi leigázása azonban nem 1945-ben, hanem már sokkal korábban megkezdődött. Körülbelül akkor, amikor az első kaftános galíciai átlépte a magyar határt, s nyomában ezrek és százezrek vetették magukat a gyanútlan magyar falvakra, városokra. A történelem meghamisításától, emberek, elvek, tudósok és művészek hazug értékeléséig minden eszköz jó volt, ami a magyarság gazdasági leigázásához segíthette azt a sok, nagy étvágyú idegent, mely egy évszázadon át pokoli céltudatossággal építette itt a maga hatalmát.

A sok példa közül most csak egyet ragadunk ki. Egy elfelejtett, elsikkasztott, valamikor nagyhírű magyar írót, akinek könyveit talán senki sem olvassa, s nem is olvasta azok közül, aki a liberális vagy kommunista irodalomtörténetekből ismerte meg a magyar irodalmat. Ez az író Kuthy Lajos (1813-1864), akinek nevét ma már az iskolákban sem tanítják, pedig a 19. század negyvenes éveiben a legsikeresebb, legkeresettebb íróink közé tartozott, akinek stílusa nagy hatással volt kortársaira, köztük a fiatal Jókaira is. Elfelejtették munkáit, híres novelláit, regényeit, és őt magát is. Utolérte a magyar tehetségek sorsa, és szegényen, mindenkitől elhagyatva halt meg. Diószegi szőlőjében lévő sírján már csak gaz és dudva terem, és intelmei olyanok voltak, mint a vízre írott betű. Az irodalmi lexikonok - ha egyáltalán megemlítik - egyformán azt tanítják a balliberális szalmán kérődzőknek, hogy unalmas, zavaros könyveket írt, munkái tele vannak szertelenségekkel, és gyenge jellemű ember volt, mert állást vállalt a Bach-korszak alatt.

Talán jobban megértjük, hogy miért volt szükség erre az irodalmi fémjelzésre, ha röviden ide írjuk, hogy Kuthy Lajos volt az a magyar író, aki már 1846-ban megjelent, prófétai látással írott regényében, a "Hazai rejtelmek"-ben megjósolta, hogy miként fogja Magyarországot száz év alatt meghódítani a zsidóság. Ezért, és csakis ezért kellett eltűnnie nyomtalanul a magyar irodalomból, hogy helyet adjon a molnárferencek, hunyadisándorok, szépernők, birólajosok nevével fémjelzett országhódító siserehadnak, akik a magyar tehetségek helyett arathatták le az irodalmi babérokat. Ezért kellett meghalnia - még Kuthy emlékének is. Utoljára 1906-ban adta ki a Franklin Társulat "Hazai rejtelmek" című, annak idején - 1847-ben - óriási sikert aratott regényét, melyhez az előszót nem kisebb személyiség, mint Mikszáth Kálmán jegyezte. Azóta nem akadt kiadó, aki vállalta volna, hogy újra nyilvánosságot adjon ennek a nagy magyar Kasszandrának. Mintha állami segédlettel irtanák a magyar tehetségeket, és mintha bűn volna Magyarországon a magyar élet égető problémáival foglalkozni... Operett, szerelmi háromszöget tárgyaló színdarab, hejehujás cigánytörténetek: ez, ami manapság a honkebleket deríti. Faji kérdés... társadalmi korrajz... - szélsőséges feleslegek.

Ebben a könyvben Kuthy Lajos előre megmondott mindent, ami azóta száz százalékban beteljesedett. Olyan tisztán, olyan világos bizonyossággal látta meg a mai Magyarország sorsát, hogy százhatvankét esztendővel ezelőtt írt sorait olvasva kétségbeesetten kell azokon megdöbbenni, megállapítva azt is, hogy Kuthy próféciája 2011-re az utolsó betűig beteljesedett.

A Hun-Magyar Szentírás szavai szerint:
"A kimondott Igazság fegyverével a kézben, szabad emberként kell élnünk s halnunk is!"

A MI VALLÁSUNK AZ IGAZSÁG KIMONDÁSA!
Bátran felemelt fejjel mindig mondjunk igazat, a sátánista fegyverek hatástalanok az igazsággal szemben!

Meglepő

hogy, a magyarság helyzete mennyi dologban hasonlít a palesztinokéra, illetve inkább úgy mondom hogy oda-vissza hasonlít egy másra a két népet ért sors csapások.
(terület elvesztés, elnyomás stb.)


A "Hazai rejtelmek" második kötetében (XXIV. fejezet) Löbl Simon uzsorás ajkaira adja Kuthy ezt a jóslatot. Löbl heves beszélgetést folytat Szalárdy György gróf főispánnal, a tönkre jutott, karmai között vergődő magyar úrral, akinek nyíltan, leplezetlenül elmondja a zsidóság céljait, terveit, feltárja azokat az eszközöket, melyekkel a zsidóság meg fogja hódítani Magyarországot. Ma, 2008-ban szinte hátborzongató dolog olvasni ezt a százhatvankét év előtti próféciát:

EZ A MI ZSEBEINKNEK VALÓ HÍZODA

" A kevés részvény - mondja Löbl - mi magyar köröm között van, apránként idegen kézbe vándorol. Itt siettetve lesz a jövendő, hogy a magyar föld idegen országok technika-provinciájává váljék. Nekünk erre törekednünk kell. Csak így leend az, hogy a folytonos szegényülésben, mi és utódaink, bővebb és könnyebb alkalmat nyerünk excellenciátok megtört és megfogyott fajában nemzetietlen pénzarisztokráciát alapítani. ... Különösen mi, zsidó magyarok, vagy magyar zsidók, kik jövő uraságunkat akarjuk megépíteni, nem rakhatjuk az alap közé az idegenek kövét, nem segélyhetjük társunkká a bukott telektulajdonost, hogy midőn a ház felépül, salonjainkat elfoglalja és minket kiszorítson. Nekünk törni, nyomni, eltapodni kell minden csirázó versenyt és vetélyt, elzárni és betemetni minden felfakadó forrást, mely a pénzt, hatalmunk eszközeit a nemességhez szivárogtatná s új uralgást adna kezébe."

Magyarországról szólva ekként folytatja elmélkedését Löbl Simon:
"Ez a mi bőrünknek való hely, a mi zsebeinknek való hizoda. Igen alkalmatos héber konzervatórium, amelyben a jeruzsálemi fény megnő és felmagzik. Soha egy státus sem engedett a spekulánsoknak olyan bő és könnyű nyereséget, anélkül, hogy emberi vagy országos célnak általuk hasznot ne szerezne. A helybeli és jellem viszonyok egészen a malmunkra dolgoznak. Akármilyen politikai színű egyén legyen a nemzet élén, rögtön támad párt, mely mielőtt magát úgy mutatná, hazaárulónak kiáltja ki, népszerűségét, hitelét aláássa, furkálja, szárnyát megnyírja s mikor se ti se tova nem tud mozdulni, saját pártja is odább áll tőle, hogy új zászló alá csapja magát, melynek tartója egy másik csoport által ismét le fog rántatni.
Azért sok jellem, sok tehetség kényelmei közé vagy szegény zugába vonja be magát, és elpipázza erejét, mert nem akar taps közt kezdett szerepet füttyön végezni, hogy végre mit se használjon, aminek itt a legnagyobb művész is ki van téve. Látja excellenciád, hogyne örülne ennek a zsidó. Nekünk olyan nép kell, amely jeleseit becsülni nem tudja, mely egymással veszekszik."

JÓSLÁS A NUMERUS CLAUSUS ELTÖRLÉSÉRŐL

Mikor a könyv íródott, persze még sehol sem volt numerus clausus, de Löbl Simon még azt is megjósolta, hogy a magyar törvényhozás, miként fogja derekát beadni az idegen fajta érdekeinek.

"Mi és feleink - mondja az uzsorás - ezer és ezer úton körmeinkbe tartjuk a pénzpiacot, az ipart idegen gyülevész nép űzendi s a magyar gazdatisztjeinkké lesz saját földjén. Ő vezeti a címet és zsellérkedik, mi pedig szolgáknak látszva országlunk. Mily mulatságos lesz majd az, ha a magyar urak, hideg kőszobákba gyülöngve, vagy elszigetelve értünk dolgoznak, ha díszparkjainkba hozzánk küldenek ki, megkérdeztetni, hogy mi és miként történjék. Ha mi igazgatjuk a törvényhozó szavát, s mondva rendeljük, hogy töröljenek el cikkeket a mi érdekeink szerint. Miénk lesz fény, divat, kitüntetés. Elfoglaljuk a közhelyeket, színházakat, sétányt, termeket, ünnep- és néztereket. Persze a magyarokéit, mert mi közcélból mit sem teszünk saját zsebünkre, hanem kezünkre csaklizzuk, vagy becsempészkedünk a kész érdekekbe."

ÖTSZÁZ CSALÁD ZSAROLJA A MAGYARHONT

Megdöbbentően beteljesedett Kuthy jóslata a magyarság szellemi és gazdasági leigázásáról ötszáz családnak mindenekfölött való hatalmáról, melyről eképpen jövendöl a továbbiakban Löbl Simon:

"Csak nézzen szét excellenciád, hová vittük pár év alatt a közerkölcsöt. Író és művész fut, fárad, éjjelez s Szilveszter estélyén nem marad fillérje, mit újév napon koldusnak adjon. A közhivatalnok teng, nyomorog, nélkülöz, özvegye mégis kéregetni jár, a földbirtokos kétezer holdból nem képes családját ellátni s az igavonó nép éjt napot eggyé tesz, mégsem lakik jól egész év hosszában. Minden munkásosztály sínylik s érzi a pénz szűkét, és csak a korhely uzsorás viheti véghez, hogy hatezer forint kamatjából a fővárosban keresetág nélkül, kényelemmel éljen s négy év alatt mégis tizenkétezer pengő tőkét tegyen félre. II. Endre korában nem sanyargatták jobban excellenciátok őseit őseink. Pedig, ha az üzéreket kútfejökre vissza visszük s kit-kit helyére sorozunk, nem több, mint ötszáz család zsarolja Magyarhont. Ennek van alárendelve 14 millió ember sorsa, jövője, erkölcse. Ennek adózik az ország hallatlanabb kulcs szerint, mint valaha a legzsarolóbb hódítónak... Mindez tagadhatatlan tény s mindez közönyösen foly, mintha úgy kellene folynia."

A ZSIDÓSÁG ADÓSAI ÜLNEK A KÉPVISELŐHÁZBAN

Jósol ezután Löbl Simon, az idegen érdekek szolgálatába szegődő képviselőházról is, ekképpen:
" ... Magok a sivalkodó honfiak, kik mint sirály minden vészt megkiáltanak, mellőzik szerepünket törvényhozás utján megtámadni. Egy-egy bűntettnél, mely ezrek közül napfényre vonaték, elszörnyednek, aztán a phrasisnak vége, s mi békén maradunk a gyakorlatban. Persze adósaink s ezeknek rokonai ülnek a zöldasztalok körül, kik nincsenek arra nevelve, hogy mint a rómaiak egykor, saját érdeküket veszélyezzék a t. c. hazáért s romlását gátolnák, ha fejük forogna is szóban. Sőt eszélyesen óvakodnak érdekeinkkel köztárgyalás utján súrlódásba jönni, úgy hogy hatalmunkról alig vétetik más tudomás, mint a betáblázások nyugton hallgatott kötetei... No már, ha most, midőn még kevesen valánk, befolyásunk a kezdet nehézségei között, oly hirtelenül el tudott hatalmosulni, ha minden elemet érdekébe tudott hálózni s a köz értelmét és érzését hallagató rendszerbe nyűgözé, hiheti-e excellenciád, hogy rabjaink és eszközünk szaporodtával az ország emancipálni tudja magát a pénzszolgaságból, mely csak egy vonallal jobb az ököljognál."

A BENNSZÜLÖTT ŐSVÉR MINDEN ÉRDEMLÉSI MÓDBÓL KI VAN ZÁRVA

És ezután következik a jóslat legmegrázóbban bekövetkezett, legteljesebben valóra vált része. Így mondja Löbl Simon:
"A népet félig már kivettük excellenciátok kezéből, kiveendjük egészen. Miénk lesz földje, szorgalma, saját személye. Aratunk vetésén, szűrünk szöllejében, leszedjük fája gyümölcseit s végre elsőszülöttjét adandja zálogba, hogy eleget tehessen. A magyar nép még jobban elfogy, szegényedik s szerteszét falvakra pusztuland. A fővárosban ismeretlen gyülevész nép fog kóvályogni, közöttük egy-két vagyontalan magyar, aki másokért dolgozik. A nemzeti ifjúság ivadékról ivadékra felnövend, nyomor közt, kilátás nélkül. Először láz és undor kapja meg s bőszen kérdezi: hát haza ez, mely kevés lakóinak tápot nem tud adni? Haza ez, mely szorgalmam, képzettségem után nem tart el? Haza ez, melyben a bennszülött ősvér minden útról, minden alkalmazásból, minden érdemlési módból ki van zárva, hogy idegen csavargóknak legyen mit falniok? Érdemli-e ily hon, ily polgárzat, hogy vakon áldozatja legyek s emberi jogaimat erőszakkal vissza ne vívjam? De ezt csak az első kiábránduláskor fogja mondani, aztán megtöri a nyomor s az uralgó erő igájába térnek, azaz érdekeink alá. Egymást fogják marni kegyelmeinkért, szolgáinkká lesznek s nőiket, leányaikat adják el pénzünkért. Valóban, mi szobrot emelhetnénk a törvényhozói észnek, mely országát ily bölcsen kezünkre ada. S még csak képmutatás sem szükséges már. Nem kell rejtve, lopódzva, utálat között járnunk, nem kell elbújni élvezeteinkkel. Az utcákon hunyászkodott, vagy üdvözlő arcok fogadnak, a középosztály iránt gőgösek, nagyok ellenében gorombák lehetünk, kiönthetjük gyűlöleteinket. Kitárhatjuk titkainkat, leálorcázhatjuk jellemünket, elárulhatjuk osztályunk gyengéit: feleim biztosítvák, hogy nyíltság s dacoló erőszak nem árt, nem ingerel torlást, nem idézhet gyógyszert, mert rabszolgáink egyet nem értenek."

Ennyi talán elég az idézetekből. Utoljára még csak azt hangsúlyozzuk, hogy mindezt 162 évvel ezelőtt - 1846-ban - írta szegény Kuthy Lajos. Vajon mit írna ma, 2008-ban, midőn a jóslat beteljesedvén, a saját bőrén és lelkén érzi egy pusztuló nemzet, hogy utolsó betűig valóra vált nagy írójának próféciája, amelyet Löblék rabszolga magyarságának már olvasni sem szabad. Vagy - Uram Isten -, talán már nem is akarja olvasni!

Dobszay Károly

Forrás: http://gulyaslazar.freeblog.hu/categories/Kuthy_Lajos_jovendolese_162_eve/


Forradalom, forradalom, világforradalom...

Forradalom, forradalom, világforradalom... terjed az éterben egyre jobban, terjed lopva, osonva, kúszva vagy többek által lelkesen, dühödten, hangosan, izzó indulatok gőzében kiáltva. Valakik a háttérben már ezt is eltervezték előre, mint mindig szinte kivétel nélkül minden "forradalmat", vagy most kivételesen nem? Számomra teljesen mindegy!

Az emberi tudat forradalmának szükségességéről vajon miért nem beszélünk soha? Ameddig ezt nem valósítjuk önmagunkban meg, addig az emberiség örökkön-örökké ugyanazon hibákba fog beleesni, csak koronként annyi különbséggel, hogy mások lesznek az őt körülvevő díszletek.

Ameddig az emberiség zömének alap motivációja az, hogy az egóját vagyontárgyai, a birtokolt javai mennyisége határozza meg, és valódi belső EGY-ÉNiségének megismerése számára teljesen lényegtelen, addig valódi, mélyreható változást várni felesleges.

A világban lévő káosz nem csak néhány szupergazdag és hatalmas ember, és nem csak egy kis réteg műve. Szükséges hozzá a sok "statiszta" aki a darabot eljátssza. Akinek az a játék a jó, hogy neki több a másiknak pedig kevesebb legyen, mert önértékelése ennek a függvénye. Jelenlegi rendszerünk a hiány fenntartásán alapul. Mind fizikai, mind mentális, mind lelki mind szellemi értelemben véve.

Az önzés, mások feletti hatalomvágy, a kapzsiság mind egy dolgot jelent: nem értettük meg önmagunkat és a minket körülvevő világot. A természetben minden az EGYensúlyra törekszik. A természet megértésével nem bíró ember az, aki magát saját léttere fölé helyezve egy olyan hamis tudatállapotban él, melyben nem érzékeli, a természet, vagyis önmaga forrása soha nem győzhető le, és maga a küzdelem is annak a jele, hogy saját magunk helyét még nem értjük meg az Egészben. A széllel szemben vizelünk újra és újra, és csodálkozunk, hogy az eredmény a ruhánkon köt ki. Tényleg ennyire képtelenek vagyunk a változásra, vagy csak egyszerűen félünk attól hogy megforduljunk, félünk hogy őszintén önmagunkba tekintve mit láthatunk a belsőnkben? Úgy látom az emberiség tudatát meghatározó élmény még mindig a FÉL-elem. Nem az EGÉSZség.

Nem állítom azt, hogy világunk állapotában nem meghatározó bizonyos csoportok ténykedése IS. Ők is teremtő tudatú emberek, akik energiáikat egy önző cél érdekében használják fel. Pusztán azt állítom, ha ezen a Földön TÖBB tudatos ember lenne, aki arra törekedne, hogy a másik emberrel békében, harmóniában és valódi megértésben éljen, távol a millió eszme, dogma, vallás stb. és minden emberi elmét az egység megértésétől elszakító elmebörtön sötétségétől, akkor az emberiséget ilyen mértékben, soha többé senki és semmi nem vezethetné ilyen és ehhez hasonló önpusztító ösvényre.

Sokak mondják manapság félve, dühösen vagy reménykedve: összedől a világgazdaság! Forradalom lesz! Hát nem mindegy összedől-e a világgazdaság vagy sem? Ugyanazt az őrületet fogjuk újra és újra felépíteni ha önmagunkat nem értjük meg.

Az élet törvénye egyszerű. Ha megértjük, hogy nem harcolnunk kell ellene, - így egymás ellen - hanem megérjük hogy mi is egy EGYség részeiként ugyanúgy láncszemek vagyunk, akiket valójában emberi mivoltunkban nem vagyonunk mennyisége, hanem tudatunk minősége különböztet EGY-MÁStól meg, akkor ennek a megértése harmóniához vezet. A harmónia pedig békéhez. A béke valódi szeretethez, bőséghez. Ha nem? Akkor nézzünk körbe és ne csodálkozzunk azon amit látunk.

Mikor értjük már meg, hogy jöhet még ezer forradalom, hullhat még milliók vére, de a problémák gyökerét soha nem változtathatja meg. Mert a probléma nem az embert körülvevő Világban keresendő. A probléma a világban maga az EMBER. Nagy szükség van a változásra. A forradalomra. Az emberi tudat forradalmára. Az ébredésre. A tudat ébredésre. A változásra. Önmagunk tudatának megváltoztatására.

Vajon képesek vagyunk a változásra?
Forrás: Morgó Sapiens
PETŐFI SÁNDOR

A MÁGNÁSOKHOZ

Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok?
Uj divatu nyakravaló készül most
Számotokra… nem czifra, de jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket,
Hogy irántunk emberiek legyetek,
Vegyetek be az emberek sorába?...
Rimánkodott a szegény nép, s hiába.

Állatoknak tartottátok a népet;
Hátha most mint állat fizet néktek?
Ha megrohan mint vadállat bennetek,
S körmét, fogát véretekkel festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból, milljomok!
Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok!
Az alkalom maga magát kinálja,
Ütött a bosszuállás órája!

Ezer évig híztak rajtunk az urak,
Most rajtatok a mi kutyáink hízzanak!
Vasvillára velök, aztán szemétre,
Ott egyék a kutyák őket ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak, megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek ő náluk;
Isten után a legszentebb a nép neve:
Feleljünk meg becsülettel nékie.

Legyünk nagyok, a mint illik mi hozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk,
S örömében mindenható kezével
Fejeinkre örök áldást tetézzen.

Felejtsük az ezer éves kínokat,
Ha az úr most testvérének befogad;
Ha elveti kevélységét, czímerit,
S teljes egyenlőségünket elismeri.

Nemes urak, ha akartok, jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan egy láncznak,
Szüksége van mindnyájunkra a hazának.

Nem érünk rá várakozni, szaporán,
Ma jókor van, holnap késő lesz talán,
Ha bennünket még mostan is megvettek,
Az úr isten kegyelmezzen ti nektek!

1848. március 11.


MAGyaroknak

Link:
Magyarság megmentése!

Véleményk a szidokról

A nap hamarosan eljő, amikor a zsidók kitoloncolásának kérdése az élet vagy a halál kérdését fogja jelenteni, egy olyan kérdés halaszthatatlan megoldását, amely a felépülést célozza meg a békés mindennapi élet krónikus járványából, vagy annak szociális mocsárlázából! (Liszt Ferenc)"A nap hamarosan eljő, amikor a zsidók kitoloncolásának kérdése az élet vagy a halál kérdését fogja jelenteni, egy olyan kérdés halaszthatatlan megoldását, amely a felépülést célozza meg a békés mindennapi élet krónikus járványából, vagy annak szociális mocsárlázából!
(Liszt Ferenc)"
Petőfi Sándor: A Magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühvel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfújt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utólsó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!

(Pest, 1848. április)


A magyar nemzet, Buda Pest - 1845. január

Oh ne mondjátok nekem, hogy
Hajnallik hazánk felett!
Látom én: az ő számára
Sző a sors szemfödelet.
S kérni istent nem merem, hogy
Nemzetem gyógyítsa fel,
Mert e nemzet, elhigyétek,
Életet nem érdemel.

Figyelemmel átforgattam
A történet lapjait,
S fontolóra vette lelkem,
Amit e hon végbevitt.
S mit találtam ott fölírva
Századok bötűivel?
Azt találtam, hogy e nemzet
Életet nem érdemel.

Jóra termett nép honában
Egy a szív, az akarat,
A közérdek mellett minden
Különérdek elmarad.
Itten oltárt minden ember
Ön bálványaért emel -
És az ilyen önző nemzet
Életet nem érdemel.

Voltak egyesek közöttünk!
Tiszta, hű, nagy szellemek,
Akik mindent, amit tettek,
A hazáért tettenek.
Hány volt köztök, kiket a hon,
Maga a hon veszte el!
És az ily hálátlan nemzet
Életet nem érdemel.

Más hazában híven őrzik
Mindazt, ami nemzeti;
Ősi kincsét a magyar nép
Megveti és elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szégyenel -
És az ily elkorcsult nemzet
Életet nem érdemel...

Oh de mért elősorolnom
E szegény hon vétkeit?
Lesz-e sors, oh lesz-e isten,
Aki minket megsegit?
A nagy isten szent kegyéből
Jő-e megváltási jel?
Lesz-e még e nemzet olyan,
Hogy halált nem érdemel?

Gojok ébredjetek, mert ha most nem ébredtek, akkor soha nem lesz ébredések!
Ha valaki egyszerű tényként közöl valamit a zsidóságról, és az számukra negatív, egyből rásütik az antiszemita bélyeget. (Lásd David Irwing ide vágó mondatát!) A „kiválasztott" népről nem lehet dehonesztáló kijelentéseket tenni, az főbenjáró bűn. Az alábbi idézetek a zsidóságról szólnak, mind zsidó embertől származnak, ezért az antiszemitizmus vádja még véletlenül sem érheti őket. Egy-egy embert ugyan lehet hazugsággal vádolni, de ilyen sokat bajos lenne.
Találó Klemens Wenzel herceg mondata: „Semmi sem sebez jobban az igazságnál."

„...ma egyetlen politikai akció, semmiféle tanácskozás nép és nép között, egyetlen külpolitikai terv és sakkhúzás sem vihető végbe, amit ne a cionista titkos szövetség szervei irányítanának, vagy legalábbis nem ezeknek a beható felügyelete és ellenőrzése alatt történnék." (Arthur Trebitsch)

„Az a tény, hogy a zsidóság veszedelem mindenre, ami nem-zsidó, senkit sem hökkenthet meg." (Cheskel Zwi Klötzel)

„A zsidó nép...a világ fölötti uralmát a többi fajok egyesítésével fogja elérni." (Baruch Lewy)

„Csak a zsidó tartja faját az emberiség legfelsőbbrendűjének, és nem szövetséget kíván más fajokkal, hanem mindannyiuk legyőzését és végső felemelkedését egy faji Messiás uralma alatt." (Goldwin Smith)

„Mi zsidók megrontottuk Európa összes fajának vérét. Egészében véve, minden el van zsidósítva... Lelkünk a világ fölött uralkodik. Mi vagyunk az Urak." (Kurt Münzer)

„Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem. Az egyetlen kérdés, hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre." (Paul Warburg)

„Büszkén hordhatjuk a fejünket és különleges megbecsülésre tarthatunk igényt. Nemcsak egyenjogúnak kell lennünk, hanem előjogok is megilletnek." (Bernard Cohn)

„Mi zsidók vagyunk a pusztító erő és maradunk a pusztító erő. Semmit olyat sem tehetsz ami igényeinknek megfelelne." (Maurice Samuels)

„Zsidó jellemvonás a konok törekvés munka nélkül értéket produkálni, vagyis, minthogy ez önmagában képtelenség, értéket előteremteni csalással, vesztegetéssel, tőzsdemanőverekkel, a sajtóban terjesztett hamis híresztelésekkel, ezeket eltulajdonítani, aztán a munka reális értékeivel kicserélve másokra sózni." (Conrad Sittenfeld)

„Csak a zsidók kereskedelmi forgalma az, amely értéket teremt. A munka erre nem képes." (Rulf rabbi)

„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati igény, az önzés...Mi a zsidók világi kultusza? A kufárkodás. Ki a földi istenük? A pénz." (Karl Marx)

"A háborúk a zsidók aratásai. Ezekért az aratásokért kell e keresztényeket megsemmisítenünk és aranyukat magunkhoz venni." ( Reichorn főrabbi)

„A vérfertőzés büntetésének lényegbeli alapja a függő helyzettel való visszaélés. Ebből minden további nélkül levezethető, hogy a testvérek közötti vérfertőzésnél nincs helye a büntetésnek." (Kurt Rosenfeld)

„A világ egyetlen népének sincs ennyi idegbetege, öngyilkosa, betege és venerikusan fertőzöttje." (Felix Aaron Theilhaber)

„A keresztényekben büszkeség és alázat, a zsidókban hencegés és csúszás-mászás küzd egymással. Azokban önérzet és töredelem, emezekben arcátlanság és meghunyászkodás." (Otto Weininger)

„Mi a harmadik nemzedékben is éppen olyan zsidók maradunk, mint háromezer év óta. Fajunk a szagát nem veszíti el a tizedik keresztezés után sem...ismét csak zsidók fognak születni." (Eduard Gans)

Ezen idézetek is bizonyítják, a cionista háttérhatalom létezik, valamint azt is, hogy eme faj velejéig romlott. Az általuk vezérelt jelen, az általuk elképzelt jövő pusztulást hoz értékeinkre, megöl mindent, mire büszkék lehetünk, mire alapozhatunk. A pártokrácia csapdájában vergődve nem lehet választ adni e fenyegető jövőkép elkerülésére!
Ébredj magyar! Védd meg hitedet, nemzetedet, családodat!
Válaszd az egyetlen lehetséges kiutat: a Hungarizmust!
Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID
http://szabadriport.wordpress.com/2011/07/29/egy-goj-orszag-meghoditasanak-forgatokonyve-cion-bolcsei-nyoman/


Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)



Dosztojevszkij, a próféta - amit a nagy orosz író majd' másfél évszázada megjósolt
Forrás:
https://kuruc.info/r/6/139401/

A nagy orosz író, Fjodor M. Dosztojevszkij (1821-1881) már fiatal éveiben magáévá tette a szegények és elnyomottak ügyét. Ugyanúgy, mint sok orosz kortársa, úgy hitte, hogy a zsidók által világra hozott szocialista eszme egy olyan út, amely az orosz népet az üdvözülés felé vezetheti. Így a 19. század közepén őt is ott találjuk azoknak a soraiban, akik véleménye szerint egy forradalmi változás jobbá teszi a világot. Hogy az akkori időkben majdnem minden európai országban megjelenő forradalmi mozgalmak hátterében a zsidóság szerepét megvizsgálja (akik ezeken keresztül elsősorban az állampolgári egyenlőséget szerették volna maguknak megszerezni más népek rovására), ebben az időben a jóhiszemű Dosztojevszkij tudatáig még nem jutott el. Ahogy a francia Voltaire fiatal éveiben a zsidókban csak a francia néptársat látta, ugyanúgy a fiatal Dosztojevszkij sem ismerte fel a zsidóban azt, ami mindig is volt: egy idegen elem más népek közé befurakodva. Mikor azonban a férfikor magaslatára jutott, számára is új felismerések alakultak ki, amelyeket az 1870-es években az Egy író naplója című munkájában szükségesnek látott papírra vetni. Ebben a hitvallásban prófétai meglátással olyan eseményeket jósol meg, amelyek aztán néhány évtized múlva az orosz népet és az orosz birodalmat újra és újra alapjaiban rázták meg.

Dosztojevszkij így ír:

Ma, ahol a világzsidóság összeesküvést szőtt Oroszország ellen, és a zsidók az orosz paraszt vérét isszák, nem tudunk tovább hallgatni. Ha továbbra is csukva tartanánk a szánkat, akkor mi is hozzájárulnánk a zsidó diadalhoz, a zsidók abszolút hatalmához, azon elképzeléseik győzelméhez, amelyekből minden emberi érzés hiányzik. Hallgatásunk és érdektelenségünk kiszolgáltatja Oroszországot a materializmus birodalmának, amely a zsidó személyes anyagi jóléte utáni szomjúság kielégítésén keresztül valósul meg.

Hallgatásunk hazánkat a mohó zsidó rablóvágy kezébe adja, amelynek csak egy célja van, minden eszközzel aranyat összehalmozni. És ha a zsidók győzelme, ami hallgatásunk és apátiánk következtében felgyorsul, bekövetkezik, akkor azt fogjuk mondani, hogy ez a „szabadságot“ és az „értelem győzelmét“ jelenti. Így szeretnék a zsidók.

Ha az történik, amit a zsidó szeretne, akkor egy olyan állapot fog bekövetkezni, amit ma még senki sem tud elképzelni. A szociális eszme, amelyben ma mint egy hibátlan dogmában hiszünk, a tudomány, a szörnyű sok pénz, mind ezek a dolgok egyetlen pillanat alatt el fognak tűnni, anélkül, hogy bármiféle nyomot hagynának maguk után. A zsidók azonban tudni fogják, hogy, ezt az alkalmat kihasználva, ebből kizárólag csak maguknak húzzanak hasznot.

Borzasztó szerencsétlenség vár ránk. Már itt áll az ajtónk előtt. Ezekből az új tényekből az anarchia állapota fog előállni. Minden egyes osztály vagy részleg csúcsán zsidókat fogunk találni, zsidókat, akik mindig csak a szocializmust prédikálják, de mindent elkövetnek ellene, hogy ez a valóságba át legyen ültetve. Ha Európa minden értékét szétrombolták, a saját bankjukat biztonságban fogják tudni.


Tehát az orosz írózseni Dosztojevszkij majd' másfél évszázada prófétai látással megjósolta, ami később egész Európában bekövetkezett. A szerencsétlenség, amit a zsidó Európára ráhozott, tanúskodik cselekedetein keresztül. Félelmetes figyelmeztetés ez mindazon népeknek, amelyek még rendelkeznek olyan erővel, hogy magukat az utolsó pillanatban a szakadék széléről visszarántsák, amelybe őket a vámpír világzsidóság taszítani szándékozik.

Ha valaki esetleg Dosztojevszkij műveinek újabb kiadásaiban keresné az idézett és hasonló részleteteket, fölöslegesen keresi. Pedig az 1945 előtti kiadásokban még megvoltak. Egyszerűen kiradírozták őket szakértő kezek. A világirodalom remekeinek számító Bűn és bűnhődés és a Karamazov testvérek szerzője ugyanis túl nagy és népszerű író ahhoz, hogy egyszerűen csak leantiszemitázzák, mint teszik ezt számtalan más író esetében. Így nem marad más, mint a hamisítás, amihez aztán kiválóan értenek, mivel ez lényükből fakad.
Dobszay Károly

Forrás: https://kuruc.info/r/6/139401/


Petőfi Sándor: AZ ORSZÁGGYŰLÉSHEZ

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sikert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mintha hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még nincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk? ... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

Pest, 1848. (február)
Become FREE - MAG tudás - Pártok nélkül - Vélemények - Rovásírás - Rabok-Szabadok - Szkíta-Hun - MAG ész - Nap és Hold - Petőfi - MAG Ősvallás - MAGyarságod - Hun-Avar - Kárpát-medence - Hiszekegy - Pozsonyi csata - Mit kér a Nép! - Tudsz jobbat? - Táltosok - MAG Őshaza - Jézus-Sumer - SZK Alkotmány - Magyar sorsot-Magyar kézbe - Istenes Honfoglalók - MAGYARNAK lenni - EU-Nyet - Indulók - Paradoxon - Island példa - Aranykor - Attilától-Koppányig - Árpád Apánk - Prof. Badiny - EGYsÉG - HAARP - Betelepítés - Igazságot - Rovás-jelkép - MAG Egység - 8 boldogság - SZERetet - MAG-hit - Kamat - Makói-gáz - Mérgeznek - Nibiru-Planet - Idősek - Kiárusítás - Anahita - Rovás-ABC - Magamról - Választás2011 - Igazságos Mátyás - Csonka Magyarország - tri-A-non! - Gyógynövények - KeReCSeNY - Halhatatlanság - BlogPost - Domonyi Blogja - Szkíta-Hun-Magyar - Aries-YouTube - ARIEStart - Aries Hungary - ARIES Üzleti Hálózat - ARIES.hu - AriesTrade.com - Aries Galéria - Domonyi Károly FB oldala - Rovásírás lap - Turul lap - Magyar lap - Magyarország lap - Pilis lap - Térkép