A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.
(Hamvas Béla)

Itt az ideje felébredni mindenkinek, akinek valóban számít a magyarság ügye, és végre nem politikában és pártokban, hanem magyarságban gondolkozni, amennyiben jövőt szeretnénk magunknak.

Ma már sok minden mást is ki lehet mondani, de Trianont említeni, még ma is félelemmel tesszük. Tudjuk, hogy gazdaságunkat, döntéseinket a külföldi tőke vezérli, de mégis úgy teszünk, mintha mi tudnánk azt, hogy merre megyünk.
Az elmúlt 22 év bebizonyította, hogy ez valójában önámítás, mert most rosszabb helyzetben vagyunk, mint annak idején.

Hiszen, a nemzeti tulajdon kisebb, mint 5%, a bruttó konszolidált államadóság pedig több mint négyszeresére, nőt, van viszont TOP500 milliárdos és ezzel szemben áll több, mint 3. 000. 000 létminimum alatt élő családos ember.

A munkahelyeken nem elég a magyar nyelv tudása, az esélyegyenlőség csak virtuális, az őszinteség és becsületesség nyomorba dönt, a szabadelvűség és a magyarságtudat bűn.

A régi jelszavaink helyett írhatnánk azt is, hogy
Pénz! Hatalom! Élvezet!

Őseink mindig a maguk útját járták

nem figyelték a szomszédos nemzeteket, hogy mit tesznek, hanem a magyar szívükre és eszükre hallgatva összefogva, bátran cselekedtek. Minden nációt beengedtek maguk közé, akik elfogadták az íratlan és írott törvényeiket. Csatlakozni csak kényszerhelyzetben csatlakoztak, mégpedig a túlerő miatt Etelközbe jövetelük folyamán, de azzal a tudattal, hogy amint lehet, kilépnek ebből, ahogyan tették is azt.

A ma embere tétován áll ebben a felfordult világban, elvesztette igazodási pontjait, kiverték a kezéből a lelki mankót, a hitét, megfosztották múltjától, évezredes hagyományaitól, közönyössé tették mindennel szemben és kicsinyes létfenntartási ösztöneihez, alacsonyították le, azt sulykolva mindenhonnan, hogy csakis a pénz számít.

Láthatjuk: Európa, sőt az egész világ a gazdasági recesszióval küzd, a jóléti államok ideálja kezd kipukkadni, nő a munkanélküliség. A világ minden részén fokozódik a terrorveszély, az idegengyűlölet, a kirekesztés, az intolerancia. Az emberek úgy általában visszahúzódnak a demokrácia gyakorlásától, nem sok értelmét látják a parlamentarizmusnak, csak a korrupció növekedését érzékelik.

Aki elvágja vagy megtagadja gyökereit, menthetetlenül elvész a népek sokaságában. A beszélt magyar nyelvünk védelmet ad számunkra, de mára ez is kevésnek bizonyul, amikor a kis Magyarországon kívülre rekedt honfitársaink ellen cselekszünk, mivel a jólét fontosabb számunkra, mint a testvéri szeretet.

Sikerült az agymosás a "mahinátoroknak", mivel Hunyadi Mátyás óta volt itt már - osztrák befolyás, bolsevista segítség és demokrácia jogállammal. Ezek után nem jöhet más, csak is olyan, amely hű tud lenni "Isten kardjához".

Vissza kell szereznünk önrendelkezési jogunkat, amelynek első lépése lehetne, hogy külkapcsolatainkban azon országokkal keresünk szövetséget, akik a globális világrenddel szemben saját útjukat járják. Ezek azok, akik tőlünk keletre helyezkednek el és némelyike az őshaza területén, terül el. Vissza kell szereznünk elfeledett, eltékozolt történelmi örökségünket, sok évezredes ősi jussunkat, mások által lezüllesztett vagy elrabolt nemzeti önbecsülésünket, öntudatunkat, erkölcsi tartásunkat, hitünket és becsületünket.


"A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával törhetjük meg." (Marschalkó Lajos)


Nép, amelyik elhagyja Istenét, azt a Népet Istene is elhagyja!

A történetet megtekintheti: http://domonyi.blogspot.com/2011/01/nep-amelyik-elhagyja-istenet-azt-nepet.html

A Magyarságnak újra kell értékelnie önmagát, és önmagára kell találni. Akkor majd a múlthoz hasonlóan mások igyekeznek felzárkózni ahhoz a kivételes tudáshoz, melyet mi képviselünk.

Íz, Ten, Anya, eme három isteni természet megbonthatatlan egysége az Isten.
Pedig sokáig suttogták eleink,
"három az igaz Isten, három a magyar igazság, három a magyarok Istene"

Hogyan merülhetett mindez feledésbe?



Petőfi Sándor: A Magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
(Pest, 1848. április)


Amikor még őseink saját vallásukat gyakorolták olyan népuralom (demokrácia) virágzott, amelynek nem volt párja az akkori Európában. Közösségi népuralom volt ez, olyan társadalom, amelynek valóságos mivoltát fel sem tudta fogni a környező világ.

Vajon miért kellet a jól működő államrendszert, vallási gyakorlatot és az évezredes rovásírásunkat teljesen eltörölni a föld színéről, egy embertelen népirtással? A történetet a linkre kattintva elolvashatja: http://www.magtudin.org/Grandpierre%20Elrablasa.htm

Tweet