AriesTrade.com - Aries.hu

KeReCSeNY- KaRáCSoNY Vissza!

Hol hit, ott szeretet;
Hol szeretet, ott béke;
Hol béke, ott áldás;
Hol áldás, ott Isten;
Hol Isten, ott szükség nincsen!
Adjon az Úristen Mindenkinek:
Áldott Karácsonyt!
Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
A Teremtő Isten áldása legyen
minden igaz magyar emberen!


"Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez." (Ézsaiás könyve 60:3)



December 5. én Kerecsen-nek nevének napján, mely név eredete a kerecsen sólyom a fény madara. Az ünnep alkalmával röptették a sólymokat, hogy az emberek lelke (amely közel volt a sólyoméhoz), a sólymok közvetítésével közelebb kerüljenek az újjászülető fényhez. Ennek alkalmából minden gyermeklelkűnek ajándékozva, hoztam az Őseink ihlette üzenetet, neked magam-tól, mag-adig.
Ma, e-mese mely neked mag-ad, ősök-nyelvével, magadnak ki esz-ébe(r)-jut, hogy ki vagy te mag-ad!
Nevem nem fontos, ki vagy-ok, mert a köz-ős nyelvén nincs önő-zés, csak szer-etet, de hogy ne maradjak nevemnek híján, ki szavakba formálta az üzen-etet, hát mag-nevezem magam-ad, mit Isten tett fejemre: Bíbor.


Wass Albert: Karácsonyi levél


Mennyből az angyal eljött hozzátok magyarok, magyarok,
évente egyszer.
Gondolkoztunk-e valaha is azon, hogy miért is csak évente egyszer?
Karácsony angyala a szeretet,
s szeretet, mint olyan,
a létezés legfontosabb alaptörvénye.
Tengely, mely körül a világrendszer forog.
Kimeríthetetlen erőforrás.
A szeretet az egyetlen pozitív erő a világon,
mely tettekben öltve a testet egyedül képes előre és fölfele mozdítani
anyagiassághoz kötözött emberi mivoltunkat,
egyénenként és nemzetenként egyaránt.

Gondolkoztunk-e valaha is azon,
hogy mi történne,
ha mi magyarok nem csupán évente egyszer,
és akkor is mindössze felületes és megszokott karácsonyi cicomán keresztül,
hanem valóban őszinte odaadással
és naponta ünnepelnénk ezt a mennyből alászállott angyalt?

Ha valóban élnénk is ezzel az isteni ajándékkal,
erőforrással, szerszámmal és védelmi eszközzel,
aminek emberi szóval szeretet a neve,
ha napról-napra használva és hasznosítva ezt,
valóban élő tettekre változtatnánk át a lélek és a szellem vegyi folyamata során,
hogy azt a törvény, Isten törvénye megkívánja tőlünk.
Nem veszekednénk többé,
nem ócsárolnánk, nem gáncsolnánk egymást,
családon, közösségen, nemzeten belül békét kötnénk egymással,
és úgy haladnánk együtt, ahogy testvérekhez illik, egy szebb jövendő felé.

Megbocsátanánk az ellenünk vétkezőknek,
úgy viselkednénk magyar testvéreinkkel szemben,
mint ahogy tőlük elvárjuk,
hogy velünk szemben viselkedjenek
Hibakeresés helyett megértéssel közelednénk egymáshoz,
gyanakvás helyett bizalommal,
gyűlölet helyett szeretettel.

Egyszerre csak megszűnne minden pártoskodás,
minden széthúzás, rágalmazás, irigység, káröröm és önző elfogultság.
Valóban egy nemzet fiaivá válnánk,
testvérekké egymás szeretetében és nemzetünk szolgálatában.
Koldus sorsunkat levetkőzhetnénk, s nagy nemzetté válhatnánk megint,
akárcsak másfél ezer évvel ezelőtt,
amikor még vérünkbe rögződött törvény volt az egymás iránti szeretet és hűség.

Karácsony jöttével gondolkozzunk ezen, magyarok!
Az egymás szeretetének törvényét
a mennybéli angyal titkát
nem páncélos német lovagoktól, görög és talján papoktól tanultuk volt,
hanem még Úr városából hoztuk azt magunkkal.
De idegen tanok korbácsa alatt megfeledkeztünk róla a századok során,
míg végül is ide jutottunk, hogy többre becsüljük az idegent, mint saját vérünket.

Új, karácsonyi vérszerződésre van szükségünk magyarok.
Az egymás iránti kötelező szeretet ősi törvényének felújítására,
magyar újjászületésre,
mely nem csupán az év egyetlen napján ünnepli a szeretet Istenét,
akkor is csupán a megszokás kedvéért,
hanem naponta éli is a törvényt
tetteken keresztül, gyakorlatban.

Mert ha nem,
semmiféle idegen segítség nem segít rajtunk többé.
Úgy elveszünk törvényszegéseink során,
hogy még csak nyomunk sem marad ezen a földön,
mert azt is széttapossák az idegenek.

1972
Wass Albert: Karácsonyi levél






Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.

Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok - é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.

- Ez igaz - mondta - mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokai megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házát. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az, égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.

A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet mohósága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében, én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s meg változtatom az ítéletet, amit kiróttam rája."

Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka szárazra fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundaért meggyilkolta apját a fia, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borítottak a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. "Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal.- Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."

"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.

"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai köze, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. "Mért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz." "Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.

A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: "Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek, pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsony estén -, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy, megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.


Ady Endre: Karácsonyi rege

Szabó Gyula gyönyörű előadásában.
... Ady Endre Ennio Morricone-Karácsonyi Regeby pesszta 18282 ...

A Hármas Egység Tana
Grandpierre Attila: Királyi mágusok ősnépe: a magyar Az első emberiség és az
Világos, hogy amikor a "három" jelent "egy"-et, akkor valamilyen egységről ... szervezetünk EGY-sége, a test-lélek-szellem háromságának egysége felbomlik. ...
Az EGY őseszméjének titkai

Szántai Lajos - Mit jelent a "Karácsony" szó?





http://www.spiritualis-tanitasok.hu/spiritualis_vilagnezet/ezoteria_alapveto_fogalmai.html

Gyermekeinkről van szó

A mi életünknek már lőttek. Egész életünkben azt hallgattuk, hogy jövőre már jobb lesz, csak még most húzzuk összébb a nadrágszíjat. Egész létünk arról szólt, hogy virtuális adósságokra hivatkozva élősködők szívták a vérünket, és mi asszisztáltunk ehhez. Mi voltunk a saját adószedőink, a saját végrehajtóink, a saját hóhéraink - élén a magyar értelmiséggel.

Nem születtünk rossznak, csak itt - Európa középpontjában, azaz központjában - mindig fel akartunk zárkózni valamely perifériához. Hol Rómához, hol Bécshez, hol Moszkvához, hol Brüsszelhez, mikor milyen szelek fújdogáltak. "Mint tudjuk, úgysem tehetünk semmit." "Mint tudjuk, kicsik vagyunk, fogyunk." Mint tudjuk, a majomtól származunk."

Hát nem tudjuk! Igaz, hogy betegek vagyunk, és végtelenül fáradtak igaz, hogy leírtak minket a nemzetek között igaz, hogy önjelölt vezetőink a becsületünket is eljátszották, de még élünk! Élünk, ezért képesek vagyunk a változásra. Képesek vagyunk a változásra, ezért még halálunk előtt rést tudunk ütni az egyre növekvő sötétségen - teret tudunk adni gyermekeinknek.

Mi, egységesen agymosott, kötelezően oktatott felnőttek már nehezen változunk. Nem sok esélyünk van arra, hogy a tudományból, a művészetből és a vallásból újraalkossuk a test-lélek-szellem egységét, de még eltakaríthatjuk a romokat a következő generáció útjából. Öreg szárnyaszegett hollóként egy feladatunk még maradt: fészket kell rakjunk a sólyomfiaknak!

Nem Barbibaba, Legó, kakaóbiztos számítógép és angolóra kell nekik csak az, hogy ne engedjük kinevelni belőlük azt a végtelen tisztaságot és tudást, amivel megszületnek! Legyen egy zug, ahol védettek a világban tomboló viharoktól, a médiától, a pedagógiai kísérletektől, az oltásoktól, a hibás tudásoktól, a rájuk ömlő lelki szeméttől. Védjük meg őket, mert minden gyermekkel újraszületik a világ! Adjunk egy esélyt az új világnak, hiszen:

"Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít!"


A világvége nem egyik pillanartól a másikra következik be.
Molnár V. Józsefnek van egy előadása "Világvége jóslatok a Kárpát Hazában" címmel. Nemzetünk szájhagyomány által őrizte ezeket, amiket egy-egy bölcs mondott, aki közüle való.

Milyen jóslatok vannak?
- Akkor lesz világvége, ha az emberek lőcs nélküli szekereken járnak - teljesült.
- Akkor lesz világvége, ha vasmadarak repülnek az égben - teljesült.
- Akkor lesz világvége, ha az asszonyok nadrágot húznak és levágatják a hajukat - teljesült.
- Akkor lesz világvége, ha egy házon több kémény lesz (nincs együtt a család, az egyénen van a hangsúly nem a közösségen) - teljesült.

És még lehetne sorolni, nekem sem jut eszembe az összes, amit Jóska Bácsi elmondott. Mindazonáltal ezekből én arra következtetek hogy világvége NEM lesz. VAN. Van, már legalább 100 éve vagy több is talán. Mi ugyanúgy a vilgávégébe születtünk bele, ahogy a gyermekeink. Talán éppen ezért nem érezzük, és nem tudjuk beazonosítani. Megszoktuk?! Lehet...

Nincs mitől félni. A gyerekeink hozzánk hasonlóan küldetéssel jönnek az anyagi világba. Elvégzik, amit a Jóisten rájuk bízott, aztán hazamennek a FÉNYhazába. Nem mennek el sem előbb, sem később. Mi sem.

Mi is küldetéssel jöttünk. Talán éppen azzal, hogy - Wass Albert szavaival élve - Istent és Hazát örökítsünk olyan lelkekre, a gyermekeinkre, akiknek akár a változással összefüggésben lesznek komoly feladataik. Milyenek? Mintát venni tőlünk, abból a jót megtartani, a többit lehetőleg elhagyni, és jobb mintát adni a saját gyerekeiknek. Így néhány generáción keresztűl egy valóban új és jobb világ épülhet fel, mint a régi volt-van.

A világvége nem csak önmagától zajlik le. Azt valakinek, valakiknek meg kell csinálniuk. Talán épp a mi feladatunk ezeket a valakiket kinevelni.


Wass Albert: Véreim, fiatal magyarok!

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberibb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt.

Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Mert nem hitvány anyagi kincsekről van itt szó, hanem arról a láthatatlan és kézzel nem érinthető valamiről, amit a Szentírás "sziklára épült szentélynek" nevez, mely alól a világ minden vihara sem moshatja ki soha az alapzatot. Ezt az alapzatot mentettük át a ti számotokra. Ez az alapzat a ti örökségetek. Csak ezen állva vagytok nemzet. Csak ezen állva és a nemzeten belül fejlődhet ki emberi egyéniségetek a maga teljességében, csak ennek az örökségnek a birtokában van rangotok és helyetek az emberi közösségben. Nélküle elnyel az iszap és nyomotok sem marad.

Nem tudom rohanó fiatalságotokban ma milyen fokon álltok ezzel a kérdéssel, de én megbizonyosodtam arról, hogy van Isten. Nevezhetem a szeretet, a megértés, a becsület és a tisztesség törvényének is, ha így jobban megértitek. S bár sokszor nagyon nehéz, mégis hiszem azt is, hogy Isten saját képére alkotta az embert. Viszont az emberen múlik, hogy megőrzi-e ezt a hasonlatosságot, vagy nem.

De Isten rendelte a családot is az emberi társadalom alapkövének és Isten szándéka folytán keletkezett a nemzet, minden nemzet, mint az emberi világ-együttes összhangjának egy-egy sajátságos, utánozhatatlan remekműve. Minden egyes nemzetnek megvan a saját pótolhatatlanul fontos szerepe ezen az összhangon belül. Ha a szivárványból kihullana egy szín, színtelenebbé válna nélküle a világ. Minden nemzet fölépített maga alá az évszázadok és évezredek során egy lelki, szellemi és erkölcsi alapzatot, amit elfogadott szóval ma a nemzet kultúrájának nevezünk.

Ahogy a nemzet fejlődik és érik, ez az alapzat is növekszik alatta, fejlődik és gyarapszik. Feladata az, hogy a nemzet minden tagja számára alapul szolgáljon, ahol a felnövekvő egyéniség lábát megvetheti, azonosságára rátalál, öntudata kifejlődik és megleli a maga helyét a világban. Tartalmat ad az emberi életnek és vihar esetén irányt jelöl. Megszűri a kívülről jövő hatásokat, értékeket mér, eligazít.
És a mi a legfontosabb: tükröt tart elénk nap-nap után, mely tükörben önmagunkra ráismerhetünk, gyökerünkre rátalálhatunk s olykor nagyon is imbolygó kicsi csolnakunkat biztonsággal lehorgonyozhatjuk a magunk nemzeti azonosságának kősziklájára.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. De ha nem is lenne ilyen színes és gazdag, akkor is őriznünk kellene, mivel a mienk. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket.
Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek.
Mi csak egy jó tanács kíséretében adhatjuk át nektek a megőrzött kincseket: vigyázzatok reá, mint ahogy mi vigyáztunk, becsüljétek meg, mint ahogy mi megbecsültük.

Építsetek rá egy új Hazát. Jobbat, szebbet, erkölcsösebbet, mint a mienk volt. Örökségtek szikla-alapja, annak ereje és tisztasága megadja hozzá a lehetőséget.

A bennetek rejlő okosság, világismeret és emberszeretet gondoskodik majd a többiről, a megoldások módozatairól. Csak egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok s az ősi kultúr-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban.
De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kősziklaörökségünk magyar Istene!

Czegei Wass Alapítvány irattára


A MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE



    
Become FREE - MAG tudás - Pártok nélkül - Vélemények - Rovásírás - Rabok-Szabadok - Szkíta-Hun - MAG ész - Nap és Hold - Petőfi - MAG Ősvallás - MAGyarságod - Hun-Avar - Kárpát-medence - Hiszekegy - Pozsonyi csata - Mit kér a Nép! - Tudsz jobbat? - Táltosok - MAG Őshaza - Jézus-Sumer - SZK Alkotmány - Magyar sorsot-Magyar kézbe - Istenes Honfoglalók - MAGYARNAK lenni - EU-Nyet - Indulók - Paradoxon - Island példa - Aranykor - Attilától-Koppányig - Árpád Apánk - Prof. Badiny - EGYsÉG - HAARP - Betelepítés - Igazságot - Rovás-jelkép - MAG Egység - 8 boldogság - SZERetet - MAG-hit - Kamat - Makói-gáz - Mérgeznek - Nibiru-Planet - Idősek - Kiárusítás - Anahita - Rovás-ABC - Magamról - Választás2011 - Igazságos Mátyás - Csonka Magyarország - tri-A-non! - Gyógynövények - KeReCSeNY - Halhatatlanság - BlogPost - Domonyi Blogja - Szkíta-Hun-Magyar - Aries-YouTube - ARIEStart - Aries Hungary - ARIES Üzleti Hálózat - ARIES.hu - AriesTrade.com - Aries Galéria - Domonyi Károly FB oldala - Rovásírás lap - Turul lap - Magyar lap - Magyarország lap - Pilis lap - Térkép